Türr IstvánMadách Imre íróKós Károly építész, íróMikszáth Kálmán író, képviselőKardos János hortobágyi számadó csikósMóricz Zsigmond íróRózsa Sándor betyárKocsis Antal gazdálkodó, Szany.Kun gazdaPuskás TivadarFazekas Mihály


Pálóczi Horváth Ádám: A korcs magyar


Pálóczi Horváth Ádám (1760 - 1820):
A korcs magyar

Az állod s az órod alja mezitelen,
    A magyar pedig bajusz nélkül színtelen;
    Szép az holmi asszony-természetü embernek,
    De magyarnak kopasz óralj csupa piszok; mással öszve,
                                        édes nemem! hogy kevernek?

 

 

Pálóczi Horváth Ádám (1760 - 1820)

A korcs magyar

Hova levél nemzetemnek jó világa!
    Hol vagy édes magyar hazám szép virága!
    Odavagyon, elhervadott, puszta kóróvá,
    Elméd, erőd, tehetséged, régi nemes virtusod lett
                                            csupa hijjába-valóvá.

Elveszett már természeted, régi nemem!
    Ah! hogy leve igy semmivé, én Istenem!
    Nincsen legkisebb cseppje is a magyar vérnek,
    Hát fiaink, maradékink, ha igy megyen a változás,
                                            még valahára mit érnek?

Ha megtudják a törzsökök, megsiratnkak,
    Hogy beléjek vad ágakat oltogatunk;
    De lehetnek-e magyar magbúl más nemzetek?
    Nem, hanem az erőltetett majmolások után én is
                                        akarmi nemzet lehetek.

[A magyar is tud már színes policiát,
    Ha mit mond más, felel ez is: ita fiat.
    Hát! ilyenek vóltak-e régi magyarok?
    Nem magyarnak, de parasztnak mondanak, ha színt mutatni
                                        mások előtt nem akarok.]

Azt gondolja a korcsosúlt magyar gyerek,
    Hogy jó magyar lónak is az anglus nyereg,
    Majmolja a német és franc viseleteket,
    Azonban azok nevetik, mikor látják nem illeni
                                        a magyar testhez ezeket.

Jer, magyar! ha magyar véred van, egy szóra:
    Vágyik-e az igaz magyar bugyogóra?
    Csizmaszárodat a füled mellé rakatod,
    Toldott lábod mozsár-forma magyar-csufoló stiblivel
                                        oh nagy magyar! bevonatod.

Hol az öved? hol a magyar mente, dalmány?
    Minek az a lajbi, kaput, rác kacagány?
    Minek az a kurta gatya, csak térdig érő?
    Hívd ide bár vagy Etelét, vagy Hunyadit, én azt mondom,
                                        tégedet meg nem ismér ő.

A nadrágod miért nem ér hát bokáig?
    Miért szabták csak az inad hajlásáig?
    Lábikrádon strimfli vagyon, s a lábad fején
    Topány helyett csatos papucs, régi nemed igy csufolod
                                        a kutya-kurvanyja helyén.

Hol a gucsma, csákos süveg s a kalpagod?
    Minek az a felleghajtó nagy kalapod?
    Nem tudod-e, hogy vadbőrökkel ruházkodtak
    A magyarok Hunniában, sőt itt is, mig más nemzetekkel
                                        öszve nem sogorodtak.

Mutogasd a tászlidat, mancsétodat,
    A mellyeden viseled a taréjodat
    Nyomórúd formára csinálod a hajadat,
    Nyakravalód ugy fedezi, mint a cseh lónak a hámja,
                                        hosszúra nyújtott nyakadat.

Magyarságod néha mégis fitogtatod,
    Nadrágodat magyar formára varratod,
    De bugyogót mutat fellyül a gomb s zseb rajta;
    Prém nélkül is viseli már a mentéjét, adja jelét,
                                        hogy még ő is magyar fajta.

Az állod s az órod alja mezitelen,
    A magyar pedig bajusz nélkül színtelen;
    Szép az holmi asszony-természetü embernek,
    De magyarnak kopasz óralj csupa piszok; mással öszve,
                                        édes nemem! hogy kevernek?

Ma magyarnak akkora kard lógg óldalán,
    Valamint egy közönséges főzőkalán,
    Nem egyéb, csak görbe bicsak, vékony gyikleső,
    Az se magyar, tudja mi vólt? aki ilyen kardot kötött
                                        és hordozott, a legelső.

Igazán, hogy mennél inkább okosodik
    Ez a világ, annál többet bolondozik;
    Hagyd el, édes jó magyarom! az ilyeneket,
    Szeresd, kövesd, és megbecsüld, ha magyar vagy, nemzetedet
                                        s a nagy magyar öregeket.
 

 

Szentpétery István - koronaőrSzilágyi Péter - alapító tagVarga Mihály, Kunsági Bajuszkirály, dudás és mesemondó, BugacAmbrus Kristóf, Kunsági Bajuszkirály, EB 2. , gólyalábas, Sátoraljaújhely Gulyás László vándormuzsikusBóta András, EB. 2. hagyományőrző huszárCsepin Péter hö.huszárSzabó Vata Mezőföld szabad hajdújaPavuk LászlóGerencsér ZsoltHajda ZsigaZsolnai GáborBalanyi ZoltánBalanyi ZsoltRajnai DonátSzentpály ImreMudry PéterBajkai IstvánKulcsár LászlóJáromi ZsoltSimándi LászlóBenis MiklósKádár FerkóSólyom FerencMagi Imre
Papp Ernő
Jánváry Zoltán
Balog Ádám
Fejér Imre
Jakab Zsolt
Rácz Kristóf László